5.

Nincs melegviz- szólt a Sátán, és kétségbeesetten állt az összegyűlt mosogatnivaló fölött.
Tudom - válaszoltam - mert nem jó a kazán. Te viszont tudod hogy mit gyűlölök abban Az Emberben Akivel Élek?
Azt hiszem azt gyűlölöm benne a legjobban, hogy felemeli velem a hangját.
Apám annyit orditott gyerekkoromban /most azt játszuk, hogy pszihoanalitikusom vagy/ meg anyám is, amikor összebalhéztak és összeverekedtek, hogy egyszerüen pánikszerüen lecsapom a telefont, ha beleóbégat. Vagy visszaorditok, bár mostanság inkább nem, lenyelem a dühöm, és inkább véget vetek a beszélgetésnek.
Persze akkor meg jön a hiszti. Minek tettem le, miért nem hivom vissza, miért emeltem fel ÉN a hangom (könyörgöm, hiszen én csak közöltem, hogy tele a hócipőm a rossz kazánnal, állandóan elalszik az őrláng, de azt már megtanultam begyújtani, de kurvamelegvizet nem tudok csiholni, mert nem jó az a kibaszott gomb!!!) pedig én csak kétségbeesek, és nem egy férfinek kéne gondoskodni arról hogy az a rohadt kazán jó legyen? Hát mi vagyok én, ezermester? Persze szerelőt ne hivjunk, mert vagy kifizeti a főbérlő a szerelést vagy nem, és persze nekem sincs szerelőre pénzem, és csak szépen türelmesen el kellett volna magyarázni igy a távolból, hogy mit merre kapcsoljak/forditsak, melyik gombbal mit csináljak, de ehelyet azt kaptam, hogy "nemigazhogynemtudodelforditani (de tényleg nem tudom) hogyhogyéneltudtamtemegnem, mondom mert biztos én egy farok vagyok, de ha az is nekem ez nem megy! És akkor méginkább indulatos lesz, és nekiáll óbégatni, én meg leteszem a telefont.
És nem hivom vissza.
Inkább ne legyen melegviz.
Majd...majd valamit csinálok. Majd kérek máshonnan segitséget, hogy egy rohadt gombot a kazánon, ami úgy szorul mintha oda lenne ragasztva, elforditsa nekem valaki.
Gyenge nő vagyok basszus...gyenge nő.
Nagyon egyedül. Egyedül.