Azt hiszem akkor lennék maradéktalanul elégedett, ha olyan ember lenne mellettem, akit tisztelni tudnék. Akire feltudnék nézni,és nem kizárólag a magassága miatt.
Aki húz magával, arra inspirál hogy fejlődjek, hogy előrébb jussak.
Akinek igenis legyenek elvárásai velem szemben, de ne uralkodjon rajtam.
Aki vinne magával, húzna a fejlődés felé.
Na ennek hiánya a probléma.
Ma jön haza Az Ember Akivel Élek.
Csak reménykedni tudok a nyugodt csendes hétvégében.
2010. május 5., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szomorú, de így van...
VálaszTörlésEz a társas magány...