10.

...mert annyi szép van. Annyi minden szép van a világon.

Reggel fogmosás közben ahogy néztem a tükörbe, ébredezve, mert sokszor azt sem tudom ébredés után hogy vakarom össze magam, azt láttam, hogy egy megfáradt nő néz szembe a tükörbe.
De minden nap újat hoz, az éjszaka elsimitja a tegnap gondjait, a tegnapi problémák már nem látszanak olyan nagynak, az új nap új problémákat, és talán megoldásokat is hoz.
Érdekes mig magamhoz térek. Felpattantok az ágyból, az nem megy nehezen, nyújtózom egyet. /jó esetben nem a papára ébredek./ Kitántorgok a fürdőbe, rendbeszedem magam, fogmosás, arcmosás, beleborzolok a hajamba fésülködés gyanánt, és hol tetszik amit látok, hol nem.
Ha jókedvemben vagyok, teszek fel némi sminket, ha nem, akkor megelégszem a napszemüveg nyújtotta szemem elé emelt barikáddal.
Azt húzom fel ami a kezembe akad. Farmer, póló, sportcipő. Igen, hétköznapokon, reggel a boltba igyekezvén nem öltözöm gálába. HÉtköznapi nő vagyok.
Szép volt a ma reggel. Kissé fülledt meleg ölelt körbe ahogy a teraszra kiléptem. Csupa zöld vesz körül. A magnólia bokor a terasz előtt, a nagy fenyő, a rengeteg fa, sövény, bokor. Nem lát ide senki.
Nagy levegő.
Az út túloldalán már nyüzsögtek az iskolások a suli előtt.
Mindenki igyekezett a dolgára, de néhányan bizonyára, ott ahol senki nem látta őket, megálltak egy pillanatra, és beleszagoltak a levegőbe, ahogy én a teraszon...
Tavasz van...május.
A legszebb hónapja az évnek.