3.

Ma kissé álmosan keltem, a kisebbik oltárimód zörgette a müzliszacskót, ember legyen a talpán aki ekkora ricsajban tovább tud aludni.
Kirándulni mennek az extrém parkba, igy hát korábban kelt mint én.

Megnyugtató volt a tudat, hogy ő nincs itthon. Valahogy mindig nagyobb a békesség, és a csend. Amikor Az Ember Akivel Élek elmegy, valamiféle megnyugtató csend vesz körül. Nincs kiabálás, nincs állandó feszültség, dráma, egyszerü hétköznapi nyugalom van.
Persze vannak dolgok amelyekben hiányzik a férfikéz, amit egyedül nem tudok megoldani. De inkább ne legyen lekaszálva a fű, fent a kertben a diófa alatt, mint vita, veszekedés, cirkusz.

Jó azért igy ébredni, hogy egy kedves jóbarát megjegyzése fogad itt, és egy mél a postaládámban.
Ő nagyon sokat segit nekem. Erős lelki támasz, tiszta gondolatokkal élő, a gyengék irányába szenzitiv lelkű, igazszivű ember.
Ő Aki Olyan Mint Egy Lovag.