13.

Vannak napok amikor azt gondolom, hogy az életem egy fostalicska, ami úgy televan pakolva mint az apám pelenkája mára immár negyedszer.
Nyakig.
Szó szerint.

Sokszor érzem azt hogy nem birom ezt csinálni.
Sokszor majd a gyomrom fordul ki.
Sokszor azt kérdezem: hát ezt a sorsot érdemlem?

Mert Az Ember Akivel Élek, hazajön, rinyál hogy hetente 4 napot kell dolgoznia, vezetnie kell!
Ó szegény!
Megkérdezem ma tőle, hogy cserélünk?
Én elmegyek dolgozni, ő meg maradjon itt a nap 24 órájában, és pucoljon szart és egyéb testnedveket, ugráljon mint egy cseléd, és közben legyen szép feleség, kivánatos nő, ügyes háziasszony, és jó anya.
Tudod mit ember?
Bazdmeg.

És miután a diarét eltakaritottam az apám alól, leülök, és elolvasom a Vanity legújabb divatjáról szóló cikket.
...na de minek...???