Azt hiszem, ez vagyok én.
Már nem vagyok piszkos, hiszen nincs aki piszkossá tegyen, mig nem jelentkeztem, ez az időszak volt az, amig megtisztultam.
Igen, ez lelkemnek egyik fele, a rózsaszin, kislány, aki ott mélyen lakik bennem, a sérülékeny óvni való lélek, a csupamosoly mégis félszeg lány, de azt gondoltam hogy kell valami sötét...mert valahol van bennem némi sötétség, némi boszorkányság, ennek a kettőnek a keveréke, de nem gonoszság, bár annyiszor megfogadtam hogy megpróbálok az lenni, mert az élet mindig azt bizonyitja hogy azoknak jut hosszabb lét.
Volt egy hely. Ahol sokat meséltem kitalált figurámról, a Sátánról, akin elvertem a port, ha a lelkemet kinozták érzések, gondolatok, ha valami bosszantott.
Ismét beengedtem ezt a szerencsétlen lúzert az életembe, és elverem rajta a port, kiméletlenül ha nem vagyok jól a bőrömben.
Mert ő is hozzám tartozik. És mivel senkit nem akarok bántani, hát itt, a virtuális papiron látom el a baját, más helyett.
Mert nem bántok én senkit.
Csak én is élni szeretnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése