2.

A Sátán odakuporodott a sparhelt mellé, a kisszékére, ahova szokott.
Látta rajtam, hogy nagyon dühös vagyok, csapkodtam a poharam a pulthoz, ahogy a kólát töltöttem magamnak.
A hajam vizesen lógott az arcomba, a zuhany alól léptem ki.
- Szép vagy ám ilyenkor is, kócosvizesen, meg smink nélkül- szólt, gondolván, majd jólesik a bók, talán megenyhülök.
Tévedett. Röpke két perc alatt, Az Ember Akivel Élek, olyan szinten felbosszantott, hogy levegőt alig kaptam.
- Ne puncsolj, ne hizelegj. Pontosan tudom hogy nézek ki ilyenkor. Nem egy épületes látvány. Elegem van belőle. Néha azt gondolom, talán a dolgok a helyükre tehetők, de aztán a valóság, és az ilyes reakciók, a gyomrom felkavarják.
Úgy szeretnék élni, hogy nem telepedik rám senki.
Úgy szeretnék élni, hogy az mellett hogy társam van, szabadságom is van.
Na nem, már nem pasiznék, tudod, már nem kéne senki, képtelen lennék szeretni már azt hiszem. Kiégtem vagy mifene.
10.-én leszek 41 éves. Sütsz nekem tortát? Feketeerdő tortát, mert azt nagyon szeretem. Szóval lehet olyan hogy 41 évesen az ember azt érzi hogy kiégett érzelmileg?
Persze te ezt nem érted. Te rajtam kivül szerettél már mást? Tudod ez sem szeretet ám amit te csinálsz. Ez talpnyalás. Mazochizmus. Mert te szereted hogy bántalak.
Most vágjalak pofán azért, mert ez a hülye nem hagy élni? Hogy megfojt? Mert el kell nyomjam magamban az indulatot, és a hangos szavam se elég ahhoz hogy levezessem a feszkót? Hogy nem elég? Mert nem érti miről ugatok? És messziről leszarja hogy tönkretesz ezzel? És még az sem zavarja hogy úgy beszélek vele mint egy értelmi fogyatékossal?
Nem tudom az ilyes indulataimat hol vezessem le. Mert ilyenkor szinte szánt bennem a gyűlölet az értetlensége miatt.
Tudod mit Sátán? Menj te is a francba mára a szemem elől, ne is lássalak, mert elfog járni a kezem.
Bár lenne egyszer olyan nap, amiért ne akarnálak megverni.