14.

41 éves leszek holnap.
Tulajdonképpen gyanakodnom kéne az öregedést illetően, ha már többet hallgatok Frank Sinatra-t mostanság, mint rockzenét, amikor nem röstellem, hogy ott maradok olykor a tévé előtt, ha egy romantikus film megy, nem szégyellem lassan a gyerekeim előtt, hogy meghatódom olykor ezen-azon, és merem vörösre bőgni a szemeimet, szóval akkor azért eljön az az idő, amikor azt mondja az ember: megy ez...és minél több gyertya van a tortán, annál jobb.:)
A minősége az életnek, na az már más kérdés.
A hétvége elteltével, rájöttem, hogy majd olyan lesz amilyenné teszem, és az adott helyzetből kell kihozni a lehető legjobbat.
Felfogás kérdése. Persze piszkálja az ember csőrét sok minden...meg lehet folyton rinyálni, de néha nem árt megnézni a napos oldalt sem.
Amikor a családom azt vállalja, hogy ezen az egy napon ne csináljak semmit, majd ők...vagy amikor a Kisebbik anyák napjára komponál nekem egy gyönyörü dalt, amitől dagadtra bőgöm a szemem, ahogy állok a zongora mellett, és játsza nekem, a szeme csillog, vizslat, vajon mi jön ki belőlem hallva a dallamot, és én visszaemlékszem a 15 évvel korábbi történésekre, amikor ez a kis feketehajú apróság még szopni sem tudott, és az életéért dolgozott mind a két és fél kilója, és olyan erős volt, és én azon dolgozom hogy neki jó legyen, jó élete és adassék meg neki, hogy azt mondhassa, az én anyám a legjobb anya.
És amikor a Nagyobbik azzal lep meg ezen alkalomból, hogy egy gyönyörü versrészletet keres nekem a neten, másfél órán keresztül, tudod, annyi ideig kerestem Momi, mert egyik sem illik rád, de ez, tudod, ez te vagy Momikám..

...Nem csupán élet amit ad,
szétosztja önmagát
őt falja fel, belőle él
Férj, gyermek, a család.
Hova tűnik belőle a könny
Keserűség, harag?
Nekünk csak édessége jut,
jó íz, napsugarak.
Amit készit, műremek
Bár rögtön elenyész,
Kezdheti újra napról - nap
Igy megy ez az egész.
Életen át: ő maga is
Bennünk lassan elég
Elnyeljük mint esőt a rét
És dalt a messzeség.

Szóval amikor a Nagyobbik ma eljött, és végre megint együtt voltunk, és kaptam egy gyönyörü grafikát, igen megrajzolt engem, és ettől megint behaltam, és ahogy öleltem a vékony kis testét, éreztem ahogy vert a szive, és úgy jött a szeretet belőle, és azt éreztem, hogy neki is igyekszem jó anyja lenni ha már nem lakik itt, akkor is, és várom, folyton várom haza, és rohadtul fáj a leszakadás, és nagyon nagyon hiányzik...nagyon.
Szóval vannak dolgok, amelyeket hajlandó vagyok magam elé rakni, van két olyan ember, akiért az életem adnám, mert annyira szerelmes vagyok beléjük, és meglehet a legbüszkébb anya a világon, és ha élni akarok sokáig, még legalább ennyit, az azért van, mert nekik akarok, mert annyira tisztán és önzetlenül szeretem őket.
Persze, tudom, magamról sem szabad megfeledkezni. Nem is akarok. De azt hiszem, sok mindent át kell értékelnem, és gondolnom. Mert ennyi szeretetért, igen is viselkednem kell. Értük, nekik.